Metódus

Ötven év klinikai adat, amelyet a hagyományos pszichiátria még nem fogadott el.

A megközelítés, amelyet használunk, nem az interneten született. Nem tavaly jött létre. Fokozatosan alakult ki több kutató munkájában, akik tízezrek klinikai vizsgálatával kimutatták, hogy a mentális betegségeknek mérhető biokémiai mintázataik vannak. Itt egy rövid történet arról, miért tesszük úgy a dolgokat, ahogy tesszük.

1968 — Linus Pauling bevezeti az ortomolekuláris pszichiátria fogalmát

A kétszeres Nobel-díjas Linus Pauling 1968-ban publikálta a Science folyóiratban az Orthomolecular Psychiatry cikket. A fő gondolat forradalmi, de egyszerű volt:

1968-ban Linus Pauling azt írta, hogy a vitamin- és ásványianyag-szintek optimalizálása a mentális betegségekhez akkoriban javasolt megközelítés részét képezheti — ez történelmi kontextus, nem a mai hivatalos orvoslás álláspontja.

— Linus Pauling, Science, 1968

Ez a cikk megnyitotta az utat a kutatók egész generációja előtt, akik elkezdték vizsgálni a biokémia és a mentális egészség kapcsolatát. Az „ortomolekuláris” szó szó szerint azt jelenti: „a megfelelő molekula a megfelelő helyen” — ez az elv ma is a terület alapja.

1950–1980 — Hoffer és Osmond: a niacin megváltoztatja a szkizofrénia lefolyását

A kanadai pszichiáter Abram Hoffer és kollégája, Humphry Osmond voltak az elsők, akik dupla vak klinikai vizsgálatokat végeztek vitaminokkal mentális betegségek esetén. Eredményeik drámaiak voltak — a niacin (B3-vitamin) magas dózisai C-vitaminnal és B-komplexszel kombinálva jelentősen javították a szkizofrénia és a krónikus depresszió lefolyását.

Hoffer karrierje során több mint 10 000 beteget kezelt, és több tucat könyvet publikált. Ő is az elsők között mondta ki, hogy a pszichiátriának biokémiai felosztásra van szüksége a betegek körében — nem csak tüneti címkékre.

Hoffer munkája inspirálta a mai ortomolekuláris gyakorlat egy részét a függőségek támogatásában — ez nem szokásos kezelés.

1973–1988 — Carl Pfeiffer és a Brain Bio Center

Carl C. Pfeiffer, M.D., Ph.D. amerikai orvos és farmakológus volt, aki a 70-es években megalapította a Brain Bio Centert Princetonban, New Jersey-ben. Ezreket vizsgált meg szkizofréniával, depresszióval, szorongással, ADHD-val és autizmussal — és felfedezte, hogy a tünetek felismerhető biokémiai mintázatokba rendeződnek.

Pfeiffer három alapvető biotípust írt le:

  • Hisztadélia — magas vérhisztamin, alulmetiláció (angolul undermethylation),
  • Hisztopénia — alacsony vérhisztamin, túlmetiláció (angolul overmethylation),
  • Pirolúria — cink- és B6-vesztés a vizelettel stressz-érzékenység esetén.

Munkáját a Nutrition and Mental Illness: An orthomolecular Approach to Balancing Body Chemistry (1987) című könyvében foglalta össze. Ez volt a biokémiai pszichiátria első átfogó tankönyve, és megalapozta mindazt, amely ezt követte.

Pfeiffer mondása ma is a terület mottója:

„Minden gyógyszerhez, amelyet a biokémiai iparvállalat kifejleszt, létezik a természetben egy anyag, amely ugyanazt teszi — mellékhatások nélkül."

— Carl Pfeiffer

1990 — napjainkig — William Walsh és a Walsh Research Institute

William J. Walsh, Ph.D. eredetileg kémikusként dolgozott az Argonne National Laboratoryban. Pfeifferrel a 80-as évek elején történt találkozása után átvette és kibővítette munkáját egy addig nem látott méretű klinikai adatbázisra.

A Walsh Research Institute ma a következőket tartalmazza:

  • több mint 30 000 beteg részletes biokémiai anamnézissel,
  • több mint 3 millió biokémiai paraméter,
  • egységes értékelési módszerek és orvosképzés 30+ országban.

Walsh Pfeiffer eredeti három biotípusát öt biotípusra osztotta, kiegészítette a mechanizmusokat, és leírta a biokémiai markereiket:

  1. Hisztadélia (az angol szakirodalomban Undermethylation) — a depresszió leggyakoribb típusa, felgyorsult szerotonin-visszavétel,
  2. Hisztopénia (Overmethylation) — szorongás, panik, paranoid szimptomatika,
  3. Pirolúria (Pyroluria) — B6- és cinkvesztés a vizelettel,
  4. Réztúlterhelés (Copper Overload) — szülés utáni depresszió, hormonális hangulat, ADHD,
  5. Nehézfémek (Toxic Metal Overload) — autizmus, kémiai érzékenység.

Walsh könyve, a Nutrient Power: Heal Your Biochemistry and Heal Your Brain (2012, Skyhorse Publishing), napjaink legtöbbet idézett szövege a területen. Walsh 80 éves kora felett is aktívan képez orvosokat világszerte.

A pirolúria európai vonala

Az amerikai kutatási vonallal párhuzamosan Európában — elsősorban Hollandiában és Németországban — önálló ág alakult ki, amely a pirolúriára fókuszált. Az európai ortomolekuláris laboratóriumok pontos laboratóriumi módszert írtak le a pirolvegyületek kimutatására reggeli vizeletből.

Ez a laboratóriumi standard ma a Pirolúria teszt (€99) alapja, amelyet a PsyLabnál elérhetővé teszünk. A tesztet az európai ortomolekuláris laboratóriumok hálózata használja, bár nem része a standard orvosi diagnosztikának.

Az európai iskola az utolsó két évtizedben laboratóriumilag megerősítette a pirolúriát ezrek esetében, és munkája a mai európai tesztelési standard alapja.

Miért nem fogadta el a klasszikus pszichiátria

Az ortomolekuláris pszichiátria soha nem jutott be a fő áramlatba — nem azért, mert az adatai gyengék lennének, hanem mert:

  • a vitaminok és ásványi anyagok nem szabadalmaztathatók, így nincs gyógyszeripari lobbijuk,
  • a biokémiai tesztelés drágább és bonyolultabb, mint az SSRI felírása,
  • a gyógyszeres modell intézményileg mélyen meggyökeresedett,
  • a hatóságok általában nem ismerik el a biotípus-alapú diagnosztikát.

Ez nem jelenti, hogy a megközelítés nem tudományos. Csak azt jelenti, hogy párhuzamos pályán halad — a funkcionális medicínán, az ortomolekuláris medicínán és a specializált laboratóriumok hálózatán keresztül Európában és az USA-ban.

A PsyLab ezeket a nemzetközi laboratóriumi kapacitásokat használja, és közvetíti hozzájuk a hozzáférést az érdeklődők számára.

Ajánlott szakirodalom

  • Walsh, W. J. (2012). Nutrient Power: Heal Your Biochemistry and Heal Your Brain. Skyhorse Publishing.
  • Pfeiffer, C. C. (1987). Nutrition and Mental Illness: An orthomolecular Approach to Balancing Body Chemistry. Healing Arts Press.
  • Hoffer, A. & Saul, A. W. (2009). The Vitamin Cure for Alcoholism. Basic Health Publications.
  • Edelman, E. (2009). Natural Healing for Schizophrenia. Borage Books.
  • Campbell-McBride, N. (2010). Gut and Psychology Syndrome. Mediform Publishing.
  • Pauling, L. (1968). Orthomolecular Psychiatry. Science, 160, 265-271.

Ez nem elmélet. Ez emberi életek évei.

Kezdje az ingyenes screeninggel. Regisztráció nélkül. Csak 5 perc az első valódi lépésig a saját biokémiája felé.

Ingyenes screening indítása