Gyógyszerek és biokémia

Melyik depressziógyógyszer illik valóban a biotípusához?

A „depresszió” diagnózis önmagában nem mondja meg, melyik gyógyszer fog hatni. Áttekintés az ortomolekuláris megközelítés szerinti öt biokémiai mintázatról, és arról, miért segít ugyanaz a gyógyszer az egyik embernek, és miért árt a másiknak.

Öt különböző kulcs egy fa asztalon – a megfelelő gyógyszer minden biotípushoz

Két ember ugyanazt a „depresszió” diagnózist és ugyanazt az első gyógyszert kaphatja — és az egyiknek három héten belül könnyebb lesz, a másiknál fokozódik a szorongás és az álmatlanság. A különbség gyakran nem a diagnózisban, hanem a tünetek mögött álló biokémiában van. Ez a cikk összefoglalja, miben különböznek az ortomolekuláris megközelítés szerint a depresszió és a szorongás mögötti biokémiai mintázatok, mely gyógyszercsoportokat társítják hozzájuk a leggyakrabban a klinikai gyakorlatban — és miért értelmes lépés a vizsgálat, mielőtt az ötödik gyógyszert is lecserélnék.

Talán magára ismer

Ha ez ismerősen hangzik, olvasson tovább.

  • már több gyógyszert is kipróbált depresszióra vagy szorongásra, eltérő (vagy semmilyen) eredménnyel
  • érdekli, miért segített ugyanaz a gyógyszer egy ismerősének, Önnek pedig nem
  • szeretné megérteni a cink, a réz, a hisztamin és a metiláció közötti összefüggést, mielőtt a következő lépésről döntene
  • olyan áttekintést keres, amely nem egy konkrét gyógyszert erőltet, hanem az elvet magyarázza el.

Miért nem elég önmagában a diagnózis

A diagnózis (depresszió, szorongás, ADHD) a tüneteket írja le, nem azok okát. Ugyanazon tünetegyüttes mögött több eltérő biokémiai mintázat is állhat — és épp a mintázat dönti el, hogy egy adott gyógyszer segít, nem hat, vagy árt. Az ortomolekuláris megközelítés öt fő mintázattal dolgozik: alulmetiláció, túlmetiláció, réztúlterhelés, pirolúria és fokozott toxikus terhelés.

Ezek a mintázatok önmagukban nem diagnózisok — olyan biokémiai kontextust jelentenek, amely kiegészíti a pszichiátriai értékelést, és segít megmagyarázni, miért hatnak eltérően különböző embereknél az ugyanazokra a neurotranszmitterekre ható gyógyszerek.

Öt biokémiai mintázat — áttekintő táblázat

Biokémiai mintázatMi történik a szervezetbenTesztVitamin
PirolúriaAlacsony cink és B6; gyengült szerotonin-, dopamin- és GABA-képzésPirolúria-teszt (vizelet) · €79B6-vitamin és Cink
Hisztadélia (alulmetiláció)Alacsony funkcionális szerotonin és dopamin; magasabb hisztaminHisztaminteszt (teljes vér) · €149Kalcium és Metionin
Hisztopénia (túlmetiláció)Magas vagy rosszul szabályozott szerotonin és dopamin; alacsony hisztaminHisztaminteszt (teljes vér) · €149B3-vitamin és Folát
RéztúlterhelésAlacsony dopamin noradrenalin-többlet mellett, mellékvese-kimerülésKortizolteszt (nyál) · €129Cink és Mangán
Nehézfémek (toxikus terhelés)A terhelés gátolja a metilációt; a neurotranszmitterek szabályozása instabilNehézfém-teszt (haj) · €199B6-vitamin és Cink

Hogyan társítják a gyógyszercsoportokat a mintázatokhoz

A klinikai gyakorlatban ezeket a mintázatokat gyakran konkrét gyógyszercsoportokkal összefüggésben említik — nem receptként, hanem tájékozódó keretként, amely segít megérteni, miért beszélnek néha „jó gyógyszerről rossz időben”:

  • SSRI-k — fokozzák a szerotoninjelzést; legkövetkezetesebben alulmetilációnál működnek, túlmetilációnál potenciálisan problémásak (bővebben az SSRI-kről).
  • Bupropion — emeli a dopamint és a noradrenalint; alacsony dopaminnál illik, réztúlterhelésnél fokozhatja a szorongást.
  • SNRI-k — emelik a szerotonint és a noradrenalint; kombinált hiánynál segíthetnek, réztúlterhelésnél fokozhatják a pánikot (bővebben az SNRI-kről).
  • Stimulánsok — emelik a dopamint és a noradrenalint; hatékonyak alacsony katecholamin-jelzésű ADHD-ban, réztúlterhelésnél problémásak (bővebben az ADHD-gyógyszerekről).
  • Hangulatstabilizálók és antipszichotikumok — a dopamin- és más pályákra hatnak; fontosak mániában, pszichózisban és kifejezett instabilitásban, a biokémiai kontextussal itt csak a stabilizálás után foglalkoznak (bővebben a hangulatstabilizálókról és az antipszichotikumokról).

Az alvás mint diagnosztikai mutató

Az álmatlanság utánozni és fenntartani is képes a lelki tüneteket — a különböző gyógyszercsoportok pedig ellentétes irányban hatnak az alvásra. Ezért a biokémiai mintázat és a gyógyszerre adott válasz értékelésekor az alvásminőséget ugyanolyan figyelmesen követik, mint magát a hangulatot.

Az az eljárás, amelynek bármilyen gyógyszerváltás előtt van értelme

A javasolt eljárás nem az, hogy „hagyja abba a gyógyszert, és próbáljon ki egy másikat”, hanem: (1) a stabilitás megőrzése, különösen akut krízisben, (2) a biokémiai mintázat meghatározása célzott vizsgálatokkal, (3) célzott táplálkozási támogatás megkezdése (cink, B6, D-vitamin, metionin, esetleg SAMe a mintázattól függően), (4) egy idő után újraértékelni, hogyan illik a gyógyszer a javult biokémiai állapothoz, (5) időt adni a táplálkozási változások stabilizálódásának, (6) az adagcsökkentést csak fokozatosan és pszichiáter felügyelete mellett mérlegelni.

A depresszió, a szorongás, az ADHD, a bipoláris zavar vagy a pszichotikus betegségek gyógyszereit soha nem hagyják abba hirtelen — visszaesés, mánia, pszichózis, rohamok vagy a hangulat jelentős romlása fenyeget. Öngyilkossági gondolatok, pszichózis, mánia, illetve saját maga vagy mások veszélyeztetése esetén azonnal kérjen pszichiátriai segítséget.

Milyen vizsgálatokat végeznek általában a biotípus meghatározásához

Jellemzően a következők kombinációja: teljes vér hisztamin, plazmacink és -réz, ceruloplazmin, D-vitamin, homocisztein, SAM/SAH arány, vérkép, átfogó anyagcserepanel, pajzsmirigyfunkció és vasháztartás. A PsyLab e markerek egy részhalmazával dolgozik, az öt leggyakrabban látott biotípushoz igazítva.

Gyakorlati első lépés

A PsyLab nem diagnosztizál pszichiátriai betegségeket, és nem dönt a gyógyszerekről — a gyógyszeres kezelés bármilyen változtatásáról kizárólag kezelőorvosa vagy pszichiátere dönt. A cél az, hogy olyan biokémiai kontextust adjunk a kezébe, amellyel felkészültebben mehet a következő kontrollra.

1. Töltse ki az ingyenes tájékozódó kérdőívet — néhány perc alatt meglátja, melyik biotípus a legvalószínűbb.

2. Az eredménytől függően fontolja meg egy célzott tesztet vagy egy 45 perces konzultációt (€75), amelyen közösen átbeszélik, mivel érdemes először foglalkozni.

Források

A következő lépés

Ha magára ismer a szövegben, a legpraktikusabb 5 perc alatt kitölteni a tájékozódó kérdőívet — megmutatja a valószínű biotípust és az ajánlott első tesztet.